A hosszú hétvégét a Mecsekben, egy kis kulcsosházban töltöttük, barátokkal. Bár fáradtak voltunk, pihenni azt nem tudtunk, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat.
Azzal kezdődött, hogy a macskánkat, Őfrancosságát rá kellett bízni valakire, mert magunkkal nem vihettük az erdő mélyére. Egyik barátunk, akinek a hétvége második felében segítettünk költözködni, vállalta a nemes feladatot, naponta egyszer átugrik hozzánk macskuszt etetni. Átadtuk a lakáskulcsot, és nyugodt lélekkel elindultunk.
Késő este értünk oda, már pénteken leutaztunk. Az ajtóban egy szép kis szürke macsek fogadott minket. Igyekezett minél közelebb húzódni a belső ajtóhoz, ahonnan a jó meleg jött. A kis sváb parasztházat a kemencével és a cserépkályhával jól befűtötték, mire mi odaértünk. A macsek dorombolt, hízelgett, szinte otthon éreztük magunkat.
Másnap korán reggel arra ébredtünk, hogy az ablak alatt miákol valaki. Zavarodottan ültünk fel az ágyban, arra gondolva, hogy "hiszen a macskát otthon hagytuk". Megdöbbentően ugyanazon a hangszínen ébresztett, és követelte a reggelijét, mint a mi Francink. Később elmentünk az erdőbe kicsit sétálni. Nem mentünk messzire, mert egy kismama is volt velünk. A cicus végig kísért minket az erdőben, ivott a forrásból, végigjelölte a területet, és a területe határán megállt, és ott megvárta, míg visszaértünk. Nagyon kis édes volt. :)
Egyébként az egész hétvégénket végigkísérte, és a végén a maradékunkat is feletettük vele. Kedves, barátságos jószág, a gondnok elmondta, hogy a házhoz tartozik.
Egyszer hívott fel minket a barátunk, hogy probléma adódott az otthoni macskaetetéssel. Ugyanis a kis piszok belevett a kajába, majd - mint aki jól végezte dolgát - felugrott a székre, és ott összekucorodva dorombolásba kezdett. Csabi értetlenül állt a jelenség előtt, és telefonos segítséget kért, miként is lehet újraindítani a folyamatot. Javasoltuk neki, hogy a szekrényen lévő antihairball-macskanasiból szórjon pár darabot a konzervkajára, és a macska rá fog vetődni. Hitte is, nem is, de amikor megzördült a doboz, Franci abban a pillanatban ott dörgölőzött a lábához. Több tanácsra nem is volt szükség, egyszerű ez a macska, mint a faék, csak el van kényeztetve.
Hazatértünkkor a mi Francosunk felháborodott nyávogással vonult be a lakásba, és követelte az elmaradt járandóságát. Megnyugodva láttuk, hogy a macskaeledel bőven fogyott, ebből is látszott, hogy Francis ismét színészkedik. Később a szomszéd lány mondta, hogy a macska a hétvégén éhes volt, úgyhogy megetette. Kutyakajával, mivel az volt otthon. Máskor is mindig eleszi a kutya elől, nem is értem, hogy nem hízik el. Szteroidos macska létére eléggé kis termetű.
Sajnos gyorsan végetért a hétvége, tarthatott volna még legalább két hétig. Első munkanap, szerda, bementem dolgozni. Hát mit látok. Egy szép kis szürke cica hízeleg mindenkinek. Kiderült, hogy az egyik kis cégnél mindenki szabadságon van, ezért jött előre, egyébként ők viselték gondját. Ilyen macskát még életemben nem láttam. Valamit félreértett a cirmosképzőben. Normális macska akkor ingatja a farkát, ha ideges. Ő meg akkor, ha valaki beszél hozzá, vagy éppen enni ad neki... Éppen, mint egy kutya, még ütemre is úgy csóválja a farkát. Hihetetlenül aranyos. Sajnos Franci mellé nem tudom hazavinni, pedig kedves, helyes kis jószág. Azt hiszem, hogy korábban őt láttam az ablak előtt grasszálni, mikor ment vadászni, vagy éppen onnan tért vissza, egérrel, madárral a szájában. Mindenképpen ügyesebb, mint a mi Francink, aki legfeljebb a virslivéget, nyers csirkemellet tudja végigkergetni az előszobán.
Kíváncsian várom, hogy ma milyen macsekkal ismerkedem meg, mert ez egy ilyen macskás hét. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése