Yule-koszorú

Az ünnep jelképe a Yule-tuskó, de arra nem mindenütt van lehetőség, hogy egy egész tuskót égessünk el. Ennek több kiváltási módja is van. De előbb nézzük meg a Yule-tuskó szerepét az ünnepben:

A Yule-tuskó égetéséhez tölgyfatuskó és tûzhely kell. A tuskónak nagyon száraznak kell lennie. Feldíszíthetõ: piros textil- vagy papírszalagokkal (jól éghetõ legyen), száraz magyallevelekkel, természetes száraz anyagokkal. Az egyik családtag elmondja a tuskó hagyományát, valaki elmeséli a Tölgykirály és Magyalkirály meséjét. Lehetőleg minden fényt oltsunk el. A család kis ideig üldögél a sötétben. Csendben elmélkednek a szoláris év váltakozásain. Mindenki végiggondolja az elmúlt évet, a "rosszakat" is, semmi sem "rossz", hanem kihívás, amibõl tanulni lehetett. Aztán megggyújtják a tuskót. Amikor égni kezd, minden családtag rádob egy-egy gallyat, és elbúcsúzik az óévtõl. Mindenki eldobja bánatait, a múlt fájdalmait, a rossz szokásokat, és köszönetet is mondunk mindenért, ami volt. Amikor már jól ég, koncentráljunk az új évre és a lehetőségek erejére. Aztán mindenki tölgyfagallyakat vagy makkot dob a tűzbe, ez reprezentálja az előttünk álló évet és reményt, megoldást idéz problémáinkra. Aztán együtt énekel a család. Hagyjuk leégni a tuskót, csak kicsi maradjon belõle. Ősi hagyomány szerint őrizzük meg a hamut és a maradék tuskót, jövőre azzal gyújtsuk meg az új Yule-tuskót.
Hagyományosan kőris, tiszafa, vagy nyírfa tuskója. Tüze az örök, elpusztíthatatlan fény szimbóluma, a fény újjászületésének segítője, ami táplál és melegít minket. A hagyomány szerint a gazda saját földjéről kell származnia, vagy lehet kapott ajándék, ám venni sohasem szabad. A Tizenkét Éjszaka mindegyikén tizenkét órán keresztül ég a kandallóban, vagy első éjjel ég, a többi napon és éjszakán át parázslik. Feldíszítik, akárcsak a karácsonyfát: örökzöld ágakkal, magyallal beborítják. Meglocsolhatják sörrel, almaborral. Mindig eltesznek egy darab tuskót, a következő évben azzal gyújtják meg az új Yule-tüzet, az örök, megszakíthatatlan körforgás értelmében.

Tehát a tuskó hordozza az újjászülető fényt, azaz a tüzet. Mivel nem mindenkinek van lehetősége az otthonában tuskót gyújtogatni, és egyéb nagyformátumú piromán tevékenységre, a tuskót a következő módon ki lehet váltani:

Kisebb tölgy- vagy fenyőág egyik végét ellapítjuk, három lyukat fúrunk bele, ezek lesznek a gyertyatartók. Ideállítunk három gyertyát, színeik: piros, fehér, zöld (évszakok), zöld, arany, fekete (a Napisten), vagy fehér, piros és fekete (a Nagy Istennő színei). Díszítsük fel örökzöldekkel, piros- és aranyszálakkal, rózsabimbóval, szegfűszeggel, végül hintsük be liszttel.

Ugyanez a szimbolikája a Yule-koszorúnak:

Gyűjtsük össze a hozzávalókat, együtt készítsük el, örökzöldekből, díszítsük fel szépen. Körülállhatjuk, tudjuk, hogy a Természet ciklusainak szimbóluma; jusson eszünkbe róla Yule és Jul (a tiszafa), ami kereket jelent. Helye az ajtón kívül vagy benn a falon, vagy a nappali asztalának közepén legyen. A koszorún négy gyertya, középen egy, ez a szellemet vagy a Napgyermeket szimbolizálja.

A gyertyák színei:

sárga - levegõ

piros - tűz

kék - víz

zöld - föld

Egyébként bármelyik négy szín jó, amit te az elemekhez tudsz rendelni.

A Napgyermek színe lehet fehér, bíbor vagy arany.

A gyertyagyújtás sorrendje:

1. Észak ~ Föld ~ megtermékenyülés

2. Kelet ~ levegő ~ elme

3. Dél ~ vér ~ tűz

4. Nyugat ~ víz ~ magzatvíz

5. Az Istengyermek ~ a Lélek

Ha vége az ünnepi időszaknak, adjuk vissza a Természetnek, vagy tegyük el a nyári napfordulóig, és akkor égessük el az örömtûzben.

források:
http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/yule/
http://amarantakreativ.blogspot.com/2008/12/yule-avagy-kelta-tli-napfordul.html
http://annwn.vndv.com/