Kalandozások a gyertyamágiával

Már korábban említettem a gyertyamágiát.

Először ugyebár főiskolás koromban találkoztam vele, "A boszorkányság nagykönyve (Raymond Buckland)" révén. Azt a fejezetet töviről hegyire rongyosra olvastam. Akkoriban még annyira nem voltam internetguru, így nem jutott volna eszembe ott keresgélni további információkat. A könyvben talált adatokkal viszont nagyon jól elbarkácsolgattam. Általában két célra alkalmaztam a gyertyamágiát:

1. A baráti körömben, illetve saját részre sikeres tanulmányi eredményekért (zárthelyi dolgozatok, vizsgák, szigorlatok). Persze tanultunk, készültünk, de azért biztos ami biztos alapon gyertyáztunk is. Az egyik barátnőmnek néha a vizsga alatt is égettem a gyertyát.
2. Szintén a baráti körben szerelmi mágiát űztünk. Egy dologhoz ragaszkodtam megrögzötten – mert kérem én olyan hülye vagyok, hogy a mai világban még elveim vannak – nem voltam hajlandó személyre szóló szerelmi varázslatra. Mindig igyekeztem megmagyarázni a páciensnek, hogy milyen csúf dolog megtörni a másik ember szabad akaratát, különös tekintettel arra, hogy illetőt ugyebár szeretjük. Másrészről viszont milyen értéktelen az a kapcsolat, és mennyire nem tiszta szerelem az az érzés, amit így csikarunk ki a sorstól. Így sikerült elérnem, hogy többnyire olyan ellenneműekről volt szó a varázslatok során, akik amúgy is hajlottak a kapcsolatra, és csak a kételyeket, gátlásokat kellett elűzni, vagy a lehetőséget megteremteni. Őket is úgy határoztuk meg, hogy nem személyre szólóan, hanem jellemvonásokkal, csillagjeggyel, stb. A sors fintora, hogy egyedül nekem nem jött össze a gyertyázott kapcsolat. Nem mintha bánnám, most már örülök neki, még ha akkortájt a szívem szakadt is meg. De az élet egyéb területein is jellemző rám, hogy mások ügyét hatékonyabban képviselem, mint a sajátomat.

Az eltelt évekkel több információt nyertem a témáról, s talán kissé bele is zavarodtam. Amikor felmerült, hogy a termékenység ügyéért gyertyamágiázzunk, akkor alaposan utánanéztem a neten, hogy ki mit ír a témáról. Még planetáris órákat is számolgattam, de ezt végül nem vettem igénybe. Holdúrnőre hagyatkoztunk, és színek mágiájára. Nem mellesleg, ezt tanácsolt a boszi a boltban.

Elsőként ugyebár megnéztem, hogy a termékenység színe a zöld, tehát zöld gyertya kell. Telő, avagy teliholdkor kell mágiázni. Hát a következő telihold előtt egy héttel mentünk be a boltba. Két perc után lecsekkolta a boszi az elveszettségemet, és ingyen és bérmentve a következő tanácsot adta:

Vigyünk két hosszabb gyertyát, egy zöldet a termékenységért és egy pirosat a sikerért, és teliholdig minden este égessük őket úgy, hogy teliholdra égjenek le. Teliholdra gyújtsunk újabb, rövidebb gyertyát, és egy feketét is, ami az akaratot erősíti, koncentrálja.

Megfogadtuk a tanácsot.

Esténként rákészültünk, meditálva meggyújtottuk a gyertyákat. Én csak áhítatot éreztem, Szultán egy kis energiaáramlást is. Minden este égettük a gyertyákat, s eljött a telihold. Amikor meggyújtottuk a fekete gyertyát, Szultán megdöbbent. Elmondta, hogy a fekete gyertya meggyújtása nagyságrendekkel terjedelmesebb energiaáramot keltett, mint a másik két gyertyáé. Eddig nem foglalkozott az én misztikus könyveimmel, mindazzal, amit meséltem neki, és a bosziboltot is kissé szkeptikusan látogatta. Azt hiszem, elsőként a fekete gyertya győzte meg arról, hogy komolyabb vizsgálódásra érdemes témakör.

Amikor nyár közepe táján, Litha előtt betévedtünk a boltba, legott meghívtak minket a napforduló ünnep szertartására. Bár aznap estére már volt programunk, addig variáltunk, míg minden belefért.

De ez legyen egy másik történet.

A gyertyamágia végülis nem hozott sikert, de valamilyen hatása mégis volt. A misztikummal párhuzamban a nőgyógyász által javallott módszereket is elkezdtük használni. A napi hőmérsékletmérésen meglátszott, hogy a ciklusom rendezettebbé vált a gyertyamágiázás időszaka alatt.